Dolgozatomban a hazai munkahelyi egészségfejlesztés helyzetével foglalkozom, fő fókuszban az állami és a vállalati szerepvállalás lehetőségei állnak. Bemutatom a legjelentősebb egészségügyi kockázatokat, az állami kezdeményezéseket és a nemzetközi együttműködéseket. Azzal is foglalkozom, hogy hogyan lehet felépíteni egy munkahelyi egészségprogramot. Ezután azokat a területeket részletezem, amelyek lehetőséget biztosítanak a szervezetek számára, hogy egészségesebb munkahellyé váljanak, így kitérek a törvényi előírásokra, a táplálkozással, a mozgással, a pszichológiai jól-léttel kapcsolatos lehetőségekre, valamint a munkahelyi körülményekre is. Empirikus vizsgálatomban arra kerestem a választ, hogy az egyes demográfiai tényezők hogyan befolyásolják az egészségügyi problémák érzékelését, majd azt vizsgáltam, hogy vannak-e eltérések a különböző válaszadói szegmensek között a legfontosabb elvárások alapján. Kutatásomban kitértem arra is, hogy a munkahelyeken megfigyelhető folyamatok mennyire felelnek meg a munkavállalói igényeknek. A szervezetek által használt kommunikációs platformokat is megvizsgáltam, mert véleményem szerint sok esetben nem megfelelő a munkahelyi egészségprogramok kommunikációja. A vizsgálatot strukturált lekérdezéssel készítettem, a minta elemszáma 270 fő. Az adatok elemzéséhez leíró statisztikákat, valamint statisztikai próbákat és főkomponens analízist végeztem az Excel és az SPSS programok segítségével. Az adatok szemléltetése diagramok és táblázatok útján történt. Vizsgálatom fő konklúziója, hogy a hazai munkavállalóknak fontos a munkahelyi egészségfejlesztés, a legfontosabb tényezőkben, mint a korrekt teljesítményértékelési rendszer, az ergonomikus berendezések használata, a munkahelyi étkezde kialakítása, valamint a kontroll fontossága egyetértenek. A munkáltatók azonban nem az alkalmazotti igényekhez és a szervezet helyzetéhez igazodó, hosszútávú stratégiában gondolkodnak. Folyamataikat nem kommunikálják megfelelően sem a belső, sem a külső érintettek felé, ezáltal sem a megtartást, sem a potenciális jelentkezők vonzását nem tudja támogatni az egészségprogram. Úgy gondolom, hogy a hazai lakosság egészségi állapotának javulása közös érdek, hosszútávon a vállalati teljesítmények javulását, ez által pedig makrogazdasági fejlődést, az egészségügyre háruló terhek csökkenését indukálhatja. A gazdasági fejlődés alapja az elégedett munkavállaló, aki ellenálló a megbetegedésekkel és a stresszel szemben, és aki hatékonyabb munkavégzésre képes.
