Vegyünk egy embert, aki beül a fürdőkádba és elkezdi engedni a vizet. A víz csak folyik és folyik, lassan eléri a kád peremét, majd túlcsordul. Ekkor emberünk felocsúdik – azonban először nem a felmosóért nyúl. A csapot zárja el. Ezt a magatartást kellene követnünk a műanyag hulladékkal kapcsolatban is. Manapság egyre többen foglalkoznak a tengerekben, óceánokban felhalmozódó és továbbra is egyre növekvő hulladékmennyiség kérdésével, és a megfelelő hulladékkezelés hangsúlyozásával. De vajon kielégítő megoldás-e az, hogyha szelektíven gyűjtjük a háztartásunkban keletkező hulladékot? Biztosak lehetünk-e abban, hogy az általunk használt szelektív gyűjtők tartalma jó helyre kerül? Tényleg szeméttel teli óceánokat fogunk magunk után hagyni a gyermekeinknek? Ezen kérdésekre kíván megoldást találni a „zero waste”, azaz a hulladékmentes mozgalom, melynek célja, hogy a háztartásban keletkező hulladék mennyiségét a minimumra (ideális esetben nullára) csökkentse. Kutatásom során megvizsgálom, milyen fejlődéseken ment keresztül a mozgalom Németországban és Magyarországon, valamint feltárom, hogyan vélekednek róla a fogyasztók, illetve milyen potenciált látnak benne a vállalatok. A kutatás módszertana a vállalati oldalon mélyinterjú készítése, a fogyasztói magatartás szempontjából pedig fókuszcsoportos interjú.
