Napjainkban egyre fontosabbá válik a fenntarthatóság szempontja, így az is aktuális kérdés, hogy a környezeti-társadalmi szempontból fenntarthatóbb működésű cégekbe és a hagyományos működésű cégekbe történő befektetés teljesítménye hogyan viszonyul egymáshoz. Az ESG-befektetések mellett gyakran hangoztatott érv, hogy általuk a kevésbé kockázatos és hosszútávon fenntartható működésű cégekbe lehetséges befektetni. A szerző kutatási hipotézise szerint az ESG-befektetések előbbi jellegzetességei miatt piaci visszaesések idején a befektetők figyelme az ESG szempontból jó teljesítményt nyújtó vállalatok részvényei felé fordul, s egyfajta menedékként tekintenek a magasabb ESG-pontszámmal rendelkező cégek papírjaira. Amennyiben a befektetők feltételezett magatartása fennáll, úgy a megnövekedő kereslet hatására az ESG szempontból jól teljesítő vállalatok részvényeiből kialakított portfóliók piaci turbulenciák idején túlteljesítik a piacot, azaz szignifikáns, pozitív előjelű alfát generálnak. A hipotézis teszteléséhez a szerző összesen hat – három ESG-szempontból jónak minősülő és három rossznak minősülő – részvényportfóliót alakít ki a S&P 500 indexből – mint befektetési univerzumból – kiindulva, s ezen portfóliók válságidőszaki alfa-generáló teljesítményét vizsgálja 2003. január és 2019. december között, három eszközárazó modell (CAPM, Fama-French [1993]-féle háromfaktoros modell, Carhart [1997]-féle négyfaktoros modell) segítségével. A portfóliók kialakítása három ESG-szűrési feltétel (negatív szűrés, pozitív szűrés, best-in-class megközelítés) mentén történik. Bár a szakirodalomban nem ismeretlen az ESG-befektetések válságidőszaki teljesítményének vizsgálata, a megközelítés újszerűségét az adja, hogy a szerző nem piacon elérhető ESG-termékek (befektetési alapok, indexek) hozamadataival dolgozik, hanem saját maga alakít ki részvényportfóliókat, ezáltal minimalizálva a „zöldre festés” (greenwashing) torzító hatását. A kapott eredmények egyöntetűen a kutatási hipotézis elutasítása mellett szólnak, ugyanis egyik ESG-szempontból jónak minősülő portfólió sem tudta túlteljesíteni a piacot válságidőszakban, sőt ellenkezőleg, a legtöbb esetben szignifikáns, negatív alfa paramétert generáltak. Ez arra utal, hogy a befektetők nem csoportosítják át válságidőszakban a befektetéseiket az ESG-szempontból jól teljesítő papírokba. Az eredmények robusztusok különböző eszközárazó modellek és válságdefiníciók, illetve eltérő portfóliókiválasztási küszöbök mentén egyaránt.
