A XXI. században – a 2008-2009-es pénzügyi válságot követően és a jelenlegi COVID-19 világjárvány idején – a gazdasági növekedés problémaköre ismét kiemelt jelentőséggel bír mind a fejlődő, mind a fejlett országokban. Napjaink növekedési kihívásai azonban a XX. századot jellemző gazdasági és társadalmi összefüggésektől számottevően eltérő környezetben valósulnak meg. Amint arra a 2019-es Közgazdasági Nobel-emlékdíjas házaspár –- Abhijit V. Banerjee és Esther Duflo –- tavalyi Good Economics for Hard Times című könyvében rámutat, a gazdasági növekedés elemzéséhez még mindig a legmegfelelőbb kiindulási alap a neoklasszikus Solow-modell. Mindezek tükrében a napjaink gazdaságainak hosszú távú növekedéselméleti elemzését a neoklasszikus növekedési keretben és az új stilizált tények figyelembevételével végezzük el. Az 1980-90-es évtizedek egyik meghatározó redisztribúciós elmélete – miszerint a jómódúak mérsékelt adóterhei beruházásserkentőek – napjainkra megcáfolódott. Ennek ismeretében, elemezzük a jövedelempolarizáció mérséklésének potenciális gazdaságélénkítő hatásait. Kiindulási pontunk az államnak az alacsonyabb társadalmi csoportok felzárkóztatását előmozdító oktatási/képzettségi szakadékának mérséklésére irányuló jövedelemátcsoportosító politikája. Elemezzük, hogy hogyan jelenhet meg az ilyen típusú politika társadalmi felzárkóztató és ennek eredményeként gazdaságélénkítő hatása. A (képzettségi szinten [mint proxy változón] keresztül mért) humántőke potenciális, gazdasági teljesítményre gyakorolt hatásának figyelembe vételére a (humántőkével) kibővített neoklasszikus növekedési modellt, az úgynevezett Mankiw–Romer–Weil-modellt használjuk. Az elmúlt évtizedek makroökonómiai adatai alapján a XX. század közepén megalkotott és általánosan igaznak vélt, illetve széles körben elfogadott stilizált tények megvizsgálása szükséges. A jövedelemtermelésben és a társadalmi szerkezetekben bekövetkezett változások növekedéselméleti modellek tulajdonságainak újragondolását implikálják. A dolgozat új eredményei, hogy három új stilizált tény – az endogén népességváltozás; ennek hatásaként megjelenő elöregedő társadalmak és a változó arányú funkcionális jövedelemelosztás – potenciális kvalitatív növekedési hatásait vizsgálom szimulációk futtatásával. Továbbá a negyedik módosítás, hogy kísérletet teszek az állami redisztribúció jövedelemegyenlőtlenséget mérséklő mechanizmusa gazdaságélénkítő hatásának szimulációs elemzésére.
