Dolgozatom elején körbejárom a magyarországi kóbormacska-helyzet okait és következményeit, és bemutatom az ennek kezelésével foglalkozó szereplőket. Ez a feladat nagyrészt civil kézben van, korlátozott erőforrással és befogadóhellyel, így kritikus, hogy a befogott állatokat rövid időn belül megfelelő örökbefogadóhoz tudják juttatni. Kutatási tervem kialakítása során így annak megismerésére fektettem a hangsúlyt, hogyan érhetnék el célcsoportjukat hatékonyabban a macskamentő szervezetek és menhelyek, illetve hogyan ragadhatják meg a potenciális örökbefogadók figyelmét. Kutatásom két szakaszból áll: először kvalitatív módszert alkalmaztam, és interjúkkal tártam fel a tájékozódás folyamatát és az örökbefogadói döntés meghatározó tényezőit. A kvalitatív kutatás tanulságai alapján ezután kvantitatív módszerre tértem át, és egy online kérdőívet állítottam össze a célcsoport attitűdjeinek és preferenciáinak kiterjedtebb vizsgálatára, melyre 503 értékelhető kitöltés érkezett. A kutatás eredményeiből megállapítható, hogy bár nem áll fenn általános ellenszenv a macskamentő szervezetekkel kapcsolatban, a tájékozatlanság és a megfelelő szervezetek ismeretének hiánya meghatározó okai lehetnek annak, hogy nehéz megfelelő számú és minőségű örökbefogadót találni a mentett állatok számára. A kutatás alapján éles eltérés mutatkozik a nagyvárosi és vidéki lakosság között – utóbbi esetében inkább jellemző az utcán talált macska befogadása, míg kevesebben fogadnak örökbe szervezettől és menhelyről. Az ilyen szervezetek tevékenységét legaktívabban követő csoport a korábbi örökbefogadókból áll, így fontos feladat elköteleződésüket kiaknázni, és motiválni őket ara, hogy word-of-mouth segítségével támogassák a szervezetet. A macskamentési tevékenység követésére a Facebook bizonyult a legnépszerűbb csatornának, az örökbefogadható állatok hirdetése során a leginkább keresett információk pedig az állat egészségügyi háttere és az örökbefogadási feltételek – a válaszadók ezeket fontosabbnak értékelték a barátságos stílusnál és a macska természetének leírásánál is. Fontosnak tartom, hogy a további felmerült, vagy jelen kutatásomban nem érintett kérdésekkel is foglalkozzunk a jövőben, hiszen ez egy ezidáig keveset tárgyalt téma Magyarországon, ezért dolgozatom végén kijelöltem néhány lehetséges további kutatási irányt is. Remélem, hogy munkám eredményeképp elindul egy olyan párbeszéd, ami által szélesebb körben megismerhetik a macskamentő civil szervezetek munkáját és relevanciáját.
