A nyugdíjrendszer illetve annak fenntarthatósága komoly gazdasági, társadalmi, politikai valamint pénzügyi kérdéseket vet fel. Több tudományos dolgozatban statisztikai mutatóként az átlagot használják, viszont az átlag nem egyértelműen a legjobb mérőszám, hiszen torzíthatja a valóságról alkotott képet. Kutatásunk során a mediánnal és az eloszlás függvényekkel helyettesítettük. Megvizsgáltuk az államháztartás redisztribúciós funkciója révén megvalósuló állami nyugdíjrendszer bevételi és kiadási oldalát az elmúlt 10 évben, a nyugdíj reálértékek alakulását, valamint megpróbáltuk előre jelezni a következő 40 évre az alakulásukat. Az átlagos reálnyugdíj 2018-ig 38%-ot növekedett 2009-hez viszonyítva. Viszont ezzel egy időben a szórás is 30%-ot nőtt. Ez egyben azt is mutatja, hogy a nyugdíjas korosztályban, a társadalmi egyenlőtlenségek is növekedtek. Az állami nyugdíjrendszer kötelezettjeitől származó jövedelmek 79%-át fedezik majd az összkiadásnak 2030-ra, lineárisan csökkenve 2060-ra már csak 53%-át. A COVID-19 gazdasági recesszió rövid, míg a 40-%-os nyugdíjemelés bevezetése, reálszinten való fenntartás hosszú távon súlyosbítja a 2030-tól kezdődően pénzügyileg nem fenntartható állami nyugdíjrendszert.
