A XXI. században a városi lakosság markáns növekedésével és a szűkülő erőforrások következtében egyre jelentősebb kérdéssé vált a városok hatékony és fenntartható működése, így az elmúlt évtized során számos város tett kísérletet arra, hogy az előző célkitűzések megvalósítása érdekében ún. „smart city”-vé váljon. A nemzetközi törekvéseket követve hazánkban is számos önkormányzat vette napirendre a különféle smart city koncepciók kidolgozását és megvalósítását, azonban a magyar városok eddig jellemzően nem tudtak jelentős eredményeket felmutatni. Az elért eredmények javításában kulcsfontosságú szerepet kaphatnak a különböző smart city modellek, amelyek hatékonyan támogathatják a városfejlesztés folyamatát, valamint a szakpolitikai koordinációt. Az elmúlt évek során számos mérési-értékelési modell került kidolgozásra, amelyek révén szakértők, kutatócsoportok vagy intézmények igyekeztek leírni egy területi egység fejlettségét és fejlesztési potenciálját. A modellek közös jellemzője, hogy nagyszámú puha indikátort tartalmaznak, használatuk idő- és költségigényes, valamint alkalmazásuk komplex módszertani ismereteket követel. Dolgozatomban egy olyan újszerű smart city modell kidolgozását tűztem ki célul, amely kizárólag kisszámú kemény indikátorra épít, így könnyen használható, idő- és költséghatékony eszközként funkcionálhat a városfejlesztési stratégiák kidolgozása során. Kutatásomban arra kerestem a választ, hogy a nagyszámú puha indikátoron alapuló rendkívül komplex smart city modellek kiválthatók-e az általam felvázolt egyszerűbb, kizárólag kisszámú kemény indikátorból álló ún. KPI-modellel, így a modell alkalmas lehet-e arra, hogy a korábbiakhoz konvergáló eredményt adjon, és hatékonyan támogassa a szakpolitikai koordinációt. A KPI-modell segítségével 18 európai város teljesítményét értékeltem és rangsoroltam, majd az összeállított smart city rangsort statisztikai módszerek segítségével hasonlítottam össze a Giffinger-modell eredményeivel és arra a megállapításra jutottam, hogy a KPI-modell a Giffinger-modell által felállított rangsorhoz közelítő eredményt ad és így hatékonyan járulhat hozzá a fenntartható városfejlesztést célzó politikák eredményességének javításához.
